I d é z e t e k..!!

'Ha szeretsz valakit, engedd el, s ha ő is szeret téged, akkor majd visszajön hozzád’ - biztos mindannyian ismerjük már ezt a mondást. De belegondoltunk már, mekkora baromság ez?! Ha szeretünk valakit, nem engedjük el, egyszerűen nem adjuk fel ilyen könnyen! Ha megtesszük, ha elengedjük (ráadásul ilyen indokkal), akkor ne csodálkozzunk, ha a másik aztán soha többé nem tér vissza hozzánk.. hiszen joggal gondolhatja: ‘ha igazán szeretett volna, nem engedett volna el.'

Tudod, szerelem voltál neki első látásra. Nem mondta soha, de látni lehetett rajta. Mikor rólad beszélt, én óva intettem. Azt mondtam, hogy túl nehéz lenne, lehetetlenség, sőt őrültség.. Azt tanácsoltam, hogy hagyjon Téged és tudod mit mondott? Hogy nem hagy ki valamit, ami remek lehet, csak mert egyúttal nehéz is. Tudod, most már örülök, hogy így döntött: ha rám hallgatott volna, élete legcsodásabb dolgát hagyta volna ki!

Mostantól úgy gondolok rád mint egy egyszerű hétköznapi fiúra akit bármikor képes lennék szeretni, de nem te leszel az egyetlen. Nem fogok miattad sírni, és nem fogok rád várni. És észreveszem hogy más fiúk is léteznek. A szívem mélyén még mindig reménykedem, de nekem is szükségem van a boldogságra. Nem fogok miattad mindent veszni hagyni úgy, hogy még csak nem is vagy az enyém. Fáj, és nagyon nehéz, de tovább kell lépnem, és most az egyszer nem miattad, hanem magam miatt...

A jó alak sose hátrány, de ne légy vele öntelt: másnak is van, ha megdolgozik érte. Az okosság sem tesz pótolhatatlanná, szorgalom kérdése az egész. Gazdag vagy? Mit számít, ha seperc alatt el tudod szórni a pénzt? Közhely vagy sem, az a plusz, az a valami, ami tényleg számít nem más, mint szeretni valakit. Mikor elmondhatod, hogy nem vagy többé félbetépve, mert megtaláltad a lelked másik felét.

Mondd, veled megtörtént már, hogy hiányzott valaki, akinek nem kellett volna? Hogy ürességet éreztél egy dal hallgatása közben? Hogy szükséged volt valakire, akiről azelőtt még csak nem is feltételezted, hogy számít neked? Táncoltál az örömtől, mikor újra hallhattad a hangját? Mosolyogtál, miközben visszaemlékeztél a nevetésére? Mondd, veled megtörtént már, hogy olyat szerettél, akit nem lett volna szabad?

Aztán van egy egészen másfajta szerelem, a legkegyetlenebb fajta, amelyik szinte megöli áldozatait. Úgy hívják: viszonzatlan szerelem! Na, én ennek a szakértője vagyok.

Olyan voltam neked, mint egy rossz helyen tett nagy eskü. Újra és újra vissza akartam térni hozzád, pedig megannyi fájdalmat okoztál. Nem is tudom, hogyan kellene ezt elmondanom, mert egyszerűen nem találom a megfelelő szavakat. Kerestelek mindenütt, ahol csak jártam, mindenben téged szerettelek volna látni, és sokszor láttalak is. Te az én sötét életembe behatoló, könnyemből felhőt formáló örömöm voltál. A leghatalmasabb szerelemmel szerettelek. De immár nem remeg tovább a szívem. Most már csillapodik és hagyd, hagy múljon el ez is. Az idők végéig sorsom leszel te, akkor is, ha ezer másik szerelem is jön helyette.

Te könnyezel a költők bánatán,
És eltűnődsz a szónok mondatán.
Te érzelmekben élsz, mindent elhiszel,

Csak azt nem, ami egyszerűen szól:

Én szeretlek!

Amit nem kaphatunk meg, azt örökké szeretjük.

Az én szívem a tied, vedd el ha kéred, akkor is, ha nem akarod, én odaadom neked.

Ki kellett volna nyitni a szemed, és meglátni, hogy bolondultam érted.

Vannak álmok, melyeket nem érhetsz el, és vannak álmok, melyeket remélned kell. Vannak álmok, melyek valóra válnak, és van, aki minden álmot valóra válthat.

Csak néha éreznéd azt, amit én érzek. Csak néha keresnél, ha nem is kérlek. Csak néha törődnél velem, ahogy elvárom. Csak néha letörölnéd könnyeimet, ha látod...

A lányok igent mondanak azoknak a fiúknak, akik nemet mondanak.

Szóval, itt ez a fiú... mesélnem kellene róla neked. De utána te is beleszeretnél.

Szerettelek, szeretlek, csak szavak szavak hátán, másnak trófea vagy, megszerezhetetlen bálvány. Másnak cél vagy, csak egy feladat, csak egy próba, másnak teszt vagy, csak egy szótag vagy a sorba.

Legközelebb újra megpróbálom... Ellopom a szívedet - s mint te az enyémet -, én is földhöz vágom!

Szeretlek: az emberiség legértékesebb szava, mégis ehhez fűződik a legtöbb hazugság is. Ha nem érzed, ha nem igaz, ne mondd ki. Ne ölj.

Valószínűleg nem fogsz emlékezni arra a dolgozatra, amit elrontottál, de sosem fogod elfelejteni azt az embert, akivel előző este voltál, amikor eldöntötted, hogy nem fogsz tanulni.