I d é z e t e k..!!

Ismered azt a tipikus, semmivel össze nem hasonlítható vasárnap esti érzést? Miután két egész napot töltesz a barátaiddal, a családoddal, és végre van időd magaddal is foglalkozni, egy kicsit lenyugodni egy zűrös hét után - egyszer csak hirtelen beléd nyilall a felismerés, hogy másnap ismét suliba kell menned, hogy újra kezdődik minden és ez teljesen tönkre teszi az aznap esti pihenésed további részét. Most is ilyen érzésem van.. és ez a hangulat az oka annak, hogy nem szeretem a vasárnapokat.

Szerintem a legszebb dolog, hogyha látod valaki szemében magadat, látod ahogy megcsillan benne a fény, ahogy felnéz Rád és becsül, ahogy kimutatja, hogy szeret. Ezekért a dolgokért érdemes élni, ezek a pillanatok belőlünk vannak, hogy megértsd, milyen az ha nem egy utolsó embernek néznek. Csak érezned kéne, hogy hány ember tenné érted tűzbe a kezét...

Minél jobban távolodom tőled, annál közelebb kerülök hozzá.

A cipőm talpára ragadt rágóban nagyobb az értelem.

Hagyjad már, hogy egy csóktól felébredsz a halálból, elegem van már ebből a sok hülye dumából. Ez a sok mese is csak annyira szociál, minthogy az alpesi lejtőkön egy Milka boci áll.

Kellene az életemben egy ember, legalább egyetlen ember, akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt. És ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek.

Nem csak akkor van a gáz, ha tudod, mit nem kellene érezned, és mégis érzed... Hanem akkor is, ha tudod, hogy mit kéne érezned, és mégsem érzed...

Megfogtam a kezét, és ahogy megszorítottam, görcsös sóhaj szakadt fel a melléből, és már azt hittem, mindjárt sírva fakad, de visszanyelte a könnyeket, amik az előbb már ott remegtek a szemében. És ez megijesztett. Szorosan magamhoz öleltem, ő pedig kapaszkodott belém, mintha én lennék az utolsó reménye ezen a világon. Annyira nagyon férfira vallott ez az ölelés. Egy nő sírva fakadt volna, de legalábbis minden felszakad belőle, kibeszéli magát. Egy férfi eddig jutott el, nem tovább, ennyit tudott felfedni a fájdalmából.

Elmebaj : teljesen ésszerű alkalmazkodás egy őrült világhoz.

Erős leszek, és csak azért is megmutatom mindenkinek, akik most szánalommal tekintenek rám miattad, hogy megvagyok nélküled is.

A megcsalásról értekezni fölösleges, mert minden csak teória, azonban az életben csak úgy megtörténik. És van, hogy teljességgel hormonális és jelentéktelen a jövőre nézve, azonban akkor és ott elkerülhetetlen. De ha már az ember megtette, bevallani gyengeség és önzés, mert a másikat terheled, hogy te magad megtisztulj. Minden kapcsolatba kellenek titkok. Azonban ha abba a másikba beleszeretsz, színt vallani kötelességed. Mindegyik féllel szemben.

Sokan mondják, hogy nekünk lányoknak csupa jó tulajdonságaink vannak: kedvesek, szépek, megértőek vagyunk - csak hogy párat említsek. Azonban nekünk is van egy óriási nagy hibánk: mi, lányok, annyit de annyit gondolkodunk feleslegesen! Előre aggódunk olyan dolgok miatt, amik még meg sem történtek, viszont rágódunk a múlton, amin már úgysem tudunk változtatni. A valóság helyett álomvilágban élünk, ahol a dolgok még -vagy már- nem léteznek, ám közben elszalasztjuk az egyetlen lehetőségünket: a jelent.